A tanári szakma az elmúlt évszázad folyamán egy teljes változáson ment keresztül. Míg a század első felében a tanító a község első emberei közé tartozott, aki nagy tiszteletnek örvendett, addig manapság egy szakmunkás (akinek a tisztelet ugyanúgy kijár) sok esetben sokkal nagyobb elismerést kap, mint egy pedagógus. Persze kenhetnénk az egészet a kommunizmusra, meg a gyorsuló világra, a tömegesedő oktatásra, meg az egyre felületesebb emberi kapcsolatokra, de valójában ezért a tanítók-tanárok egyaránt felelősek. Sajnos be kell vallanunk, hogy a tanári szakmai gárda is felhígult, és manapság már nem képviseli azt a minőséget. Emlékezünk még arra az időkre, amikor sokan a tanári főiskolát látták a felsőfokú végzettség megszerzésének a legegyszerűbb formájának. Ezek a botcsinálta tanárok, akik semmilyen elkötelezettséget nem éreztek a szakma iránt, lazították fel a szakma elismerését, és rövidítették meg azokat, akik tényleg alázattal dolgoznak, lelkiismeretesen készülnek az órákra és, ami nagyon fontos, szeretik a gyerekeket és a szakmájukat. Szerencsére még mindig az utóbbiból van több az iskoláinkban. Ezért is kell megbecsülnünk őket.

A tanári szakma lassan olyan, mint a foci, manapság mindenki ért hozzá. Rendszeresen tűnnek fel okos szülők az iskolákban, akik bölcsebbek az egész testületnél. Ők sajnos nem érnek rá a gyerekkel foglalkozni, és a gyerek által óhajtott tárgyak megvásárlásában kimerülnek, de azért el tudják magyarázni a tanítóknak, hogy mit kéne tenni. Egyre többen kezelik úgy az iskolát, mint egy gyermekmegőrzőt, pedig tudatosítanunk kell, hogy az odafigyelés többet segíthet a gyerekek későbbi érvényesülésében, mint egy tucat külföldi tanfolyam. A tanítók és a szülők összehangolt munkájára van szükség ahhoz, hogy a gyermekeink tehetségét maximálisan kihasználjuk és egészséges személyiségeket neveljünk fel. Szerencsére ezt egyre több szülő látja, és az aktív együttműködésnek már egyre gyakrabban látható a gyümölcse.

Számos statisztika igazolja, hogy azokban az országokban, ahol az oktatás színvonal magasabb, ott az életszínvonal is sokkal magasabb. Ezért is becsüljük meg a tenni akaró pedagógusokat, mivel ők tehetik kényelmesebbé életünket. Segítsük munkájukat, mert a gyermekek nevelése nem egy pillérre épül, és az iskolák sikeres működése a szülők hozzáadott energiájától is függ. Tudatosan válasszunk iskolát, óvodát gyermekeinknek, mivel a fejpénz alapján járó iskolatámogatásnak köszönhetően így azok az iskolák fognak tovább fejlődni, amelyek kilökik a potyautas tanítókat, és szakma legjobbjait tartják meg soraikban. Ők viszont ezen a szerdai napon, mikor a Tanítók napjára kerül sor, megérdemlik a kitüntetett figyelmet és egy kis figyelmességet, mivel ez a szakma nem is olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Higgyék el, én kipróbáltam.

Delta, 2007. március 26.